Mi a kötődése Őrmezőhöz, mikor került ide és pontosan hogyan?

1978-ban költöztünk ide a szüleimmel Zuglóból. Akkor volt az argentin világbajnokság. A magyar válogatott is kijutott Argentínába, és arra emlékszem, hogy egy közvetítés alatt áramkimaradás volt. Őrjöngött mindenki, mert éppen egy-nullra vezettünk az argentinok ellen, az egész lakótelep lázban égett.

És pont itt volt az a hely, ahol állandóan fociztunk, az iskolával szemben. Akkor még egy gödör volt, három sor kis, fapados lelátóval. Az emberek jöttek haza a busszal – a 41-es busz járt erre akkoriban –, pont itt volt a megálló, ahol most a trafik meg a gyrosos van és gyakran megálltak itt üldögélni, pihenni.  Leszálltak, és nézték a meccseket.

Mit jelent Ön számára őrmezeinek lenni?

Leginkább a kamaszkoromat. A gyerekkoromat a Népstadion környékén, Zuglóban, illetve Rákosszentmihályon töltöttem, így 16 éves koromtól kezdve lett igazán meghatározó Őrmező.

Három gyermekem van, két lány és egy fiú, ők már ide születtek, és a mai napig itt laknak.

Említette, hogy most már sok a fiatal, tehát jól érzékelhető egy generációváltás Őrmezőn. Ön ezt hogyan éli meg?

Nagyon bízom benne, hogy kötődni fognak a helyhez. A mai világ olyan, hogy sokszor nem az értékek, hanem az érdekek mentén működik, és tisztelet a kivételnek, de a fiatalok körében már nincs akkora tekintélye sem a szülőknek, sem az idősebbeknek.

Régen rengeteget voltunk együtt. Beszélgettünk, volt itt egy presszó is, ahol idősebbek és fiatalok egyaránt találkoztak. A futballban is – nekem az életem a futball és a Ferencváros – a grund lényege nem az volt, hogy reggeltől estig játszol, hanem az, hogy idősebbekkel játszol, és tőlük tanulsz.

És ugyanez volt a lényege az étteremnek vagy a presszónak is. Leültél az idősebbek mellé, ittál egy üdítőt, később egy sört, és tanultál tőlük, mert tapasztaltabbak voltak. Ez volt az egésznek a lényege.

 

Ma már ezt kevésbé látom. Az ilyen beszélgetések, asztaltársaságok nagyrészt eltűntek, és főleg a fiatalokat hiányolom. Pedig a fiatalok által él tovább a haza, a Ferencváros, és Őrmező is.  

Ha egy-két történetet ki kellene emelnie Őrmezőről, amelyek valamiért nagyon bevésődtek, melyek lennének azok?

A nagy rangadók Kelenfölddel és Gazdagréttel mindenképpen. Meg azok az együttlétek, a poénok és a jó hangulat. A vidámság és a barátság maradt meg bennem leginkább. Tizenhat-tizenhét-tizennyolc éves kamaszok voltunk, és egyszerűen jól éreztük magunkat együtt.