Kedves Mariann, hogy került Őrmezőre, mikor történt mindez és miért?

Negyvenhat évvel ezelőtt történt, akkor vettem meg a Neszmélyi út 40. szám alatti lakást. Tizenöt évig éltem a Neszmélyi úton, de már harmincegy éve a Menyecske utca 12-ben van az otthonunk. Úgy kerültem ide, hogy az akkori szabályozás szerint az önkormányzatnak visszaadott öröklakásokat lehetett megpályázni. Beadtam a pályázatomat, és elnyertem a lakást. A nyolcvanas évek elején nagyon jó érzés volt Őrmezőn élni. Az ember egy olyan lakóközösségbe csöppent, amely sok szempontból a régi vidéki életet idézte. Összetartottunk betegségben, bánatban, örömben, minden helyzetben. Az emberek nem voltak annyira elszigetelve egymástól, mint manapság.

Tényleg? És ez a pandémiának is köszönhető?

Szerintem részben a pandémiának is, de a fluktuációnak is nagy szerepe van benne. Azok az emberek, akik ötvenegy évvel ezelőtt ideköltöztek, akkor harminc-harminckét évesek voltak. Azóta eltelt ötven év, Őrmező lakossága nagyon kiöregedett. Az örökösök sokszor eladják vagy bérbe adják a lakásokat, és már nincs meg az a fajta érzelmi és helyi kötődés, ami a szülőket vagy a nagyszülőket jellemezte.

És mióta dolgozik Mariann a lakásszövetkezetnél?

Korábban a házunk képviseletében az Őrmező Egyesült Lakásfenntartó Szövetkezet igazgatóságának tagja voltam. A történet úgy kezdődött, hogy az előző elnök váratlanul elhunyt 2015. december 24-re virradóra. Mivel gazdasági és pénzügyi területen volt tapasztalatom, elvállaltam a pénzügyi-számviteli feladatok ellátását hat hónapra. Aztán a hat hónapból tizenegy év lett. 

Ha ki kell emelni az őrmezei létből egy olyan élményt, amely különösen meghatározó volt és valamiért nagyon a szívébe zárta, mi lenne az?

Az a szeretet, amit az idősektől visszakapunk. Akár csak azért, mert kiváltjuk a gyógyszerüket, vagy segítünk nekik valamiben.

Az ember itt olyan dolgokat kap vissza, amelyek nem forintban mérhetők, hanem érzelmekben.

És nem utolsósorban: én tényleg a munkámnak élek. Nagyon szeretek beszélgetni az idősekkel, meghallgatni őket, és tanulni tőlük. Azt tapasztalom, hogy sokszor emberségesebbek, mint a mai világ. Ezt nagyon értékelem. 

Lezárásként, ha egy szóval kellene megfogalmaznia, mit jelent Önnek Őrmező, mi lenne az?

Egy nagy család. Én így gondolom.