Hogyan kerültél Őrmezőre? Mióta és milyen kötődéssel vagy jelen itt? 

Teljesen véletlenül, egy álláshirdetés útján. Huszonöt éve dolgozom itt a kisvendéglőben, és a kollégák közül ketten is nagyjából 2001 tájékán kezdtek. Azóta a belváros párszor próbált elcsábítani, de végül maradtam itt, a kis fatornyos Őrmezőn. Úgyhogy ez egy huszonöt éves szerelem.

Ide is költöztél végül?

Nem, nem itt élek. Albertfalván laktam, és most kapaszkodj meg: Kistarcsán élek, onnan járok ide.

Mi az, ami megfogott  Őrmezőben? A falusias, kisvárosias hangulatot talán már említetted.

Először az étteremhez kezdtem kötődni, utána a vendégkörhöz, aztán magához Őrmezőhöz. Pár éve kiderült rólam, hogy hobbiként versmondással, előadóművészettel foglalkozom. Akkor felkértek, hogy a költészet napján mondjak el egy-egy verset, úgyhogy kulturális értelemben is kötődni kezdtem a lakótelephez.

A kisvendéglőben sok minden lecsapódik az életből. Ezt már ismerjük Rejtőtől, Moldovától, Kosztolányitól vagy főleg Örkénytől.

A vendégkörhöz éveken át hozzátartozott Zelei Miklós is, aki a családjával gyakran bejárt hozzánk, főleg vasárnapi ebédekre. Számomra, ha lehet így mondani, a vendéglátás és a költészet szerelmeseként ezek a terített asztal melletti beszélgetések, amelyek versekről és jó ételekről szóltak, jelentették a nagy pillanatokat. 

Ennek átadását kicsit a küldetésednek is tekinted?

Igen. Nem akarom erőltetni, de nagyon jó érzéssel tölt el, amikor látom az érdeklődést, és hogy az emberek reagálnak ezekre a dolgokra. Tavaly két alkalommal is sikeres irodalmi vacsoraestet rendeztünk, ezt szeretnénk idén újra feleleveníteni.

Kicsit túl is nőtte magát ez a hely a kisvendéglő szerepén. Hosszú út volt idáig, mert a Pikoló inkább egy kiskocsmás hely volt húsz-huszonöt éve, amikor idekerültem.

Hogyha egy szóval kellene Őrmezőt meghatározni – ami nem egyszerű –, akkor mi lenne az számodra?

Két szót tudok mondani: szerelem és törzsvendég. Fel is írtam egy gondolatot, ma reggel jutott eszembe:

“Huszonöt év szerelem alatt mindenütt terebélyesebbek a juharok meg a platánok, 

a csibészbetyárok megőszültek, elcsendesedtek, 

és szépek maradtak a Hajós játszón, sivítozó pulyáik után szaladgáló,

egyszer volt leányok.”