Te hogyan kötődsz Örmezőhöz, mióta élsz itt, hogy kerültetek ide?

Mi 31 éve költöztünk ide, szóval a gyerekkorom nagy részét itt töltöttem már. A XII.  kerületből költöztünk ide, mert nagyon megtetszett anyukámnak ez a hely, hogy ugyan panelek vannak itt, de mégsem olyan szorosan, mint Gazdagréten, nagyon sok szép zöldterület is van itt. 

Azóta nekem eszembe sem jutott, hogy innen elköltözzek, mert szerintem nagyon jó hely Őrmező. 

Mit jelent neked Őrmező, őrmezeinek lenni, mi az, ami ideköt azon túl, hogy itt élsz? 

Amikor idekerültünk, akkor én már nagyon szerettem táncolni, úgyhogy anyukám egyből megnézte a közösségi házat, hogy mit lehetne itt kezdeni ezzel a tudásommal, és beíratott Bélavári Panni nénihez, így én ott kezdtem a táncos karrieremet.

A tánc az életem és amikor már én is eljutottam oda, hogy taníthattam, akkor az első gondolatom az volt, hogy az Őrmezei Közösségi Házban tanítsak. Már ennek is 21 éve.

Van preferált műfaj a táncon belül?

Igen, elsődlegesen hip-hopot képviselünk, de emellett szoktam tanítani társastáncot is a tanítványaimnak, leginkább latint –  szóló latint –, illetve egyéb műfajokba is bele szoktunk kóstolni.

Több olyan programba is aktívan beszállsz, amit a közösségi ház szervez. Van még esetleg olyan dolog, ami a te közösségi részvételedet fémjelzi?

Már azelőtt felléptem Őrmező Ünnepén,  mielőtt én itt taníthattam volna. Az osztályfőnökünk tesitanár volt, ő mindig készített nekünk koreográfiákat, és azt bemutathattuk Őrmező Ünnepén. 30 éve a színpadon vagyok minden egyes alkalommal. Bár 20 éve inkább a tanítványaim, azért néha engem is lehet még látni a színpadon.

Mi az az élmény Őrmező tekintetében, amire szívesen visszaemlékszel?

Nagyon nehéz egyet kiemelni, mert – mint mondtam –, 31 év azért elég hosszú idő. De gyerekkorom fontos tényezője volt a Hajós játszótér, amit akkor még Órás játszótérnek hívtak. A barátainkkal minden délutánunkat ott töltöttük, rengeteget ping-pongoztunk – talán ezt tudnám kiemelni, mert nagyon jó hangulatban teltek ezek a délutánok. Fontos esemény még nekem az, amikor Panni nénihez elkezdtem járni, hiszen ennek köszönhetem, hogy a mai napig táncolok.