Hogyan kötődsz te Őrmezőhöz, mikortól datálható ez, és hogy kerültél ide? 

Én 1981-ben voltam először Őrmezőn, a keresztanyám lakott itt. Akkoriban ismerkedtem meg a jelenlegi férjemmel. Nem itt ismerkedtünk meg, de amikor erre jártam, meglátogattam őt is. Aztán 11 évvel később összeházasodtunk, és én akkor költöztem Őrmezőre. A férjem az első beköltözők között volt, úgyhogy nálam jóval régebb óta él itt, és nagyon szeret itt lakni.

Amikor idejöttem, rögtön beleszerettem, nemcsak belé, hanem Őrmezőbe is.

Ami az első pillanattól megragadott, az a tiszta levegő volt. Innen jártam Kőbányára dolgozni, és amikor a városból hazajöttem, leszálltam a buszról, mindig jólesett egy mély levegőt venni, mert itt az allergiámnak nyoma sem volt. Szokták mondani, hogy szeles Őrmező, de én ezt nem bánom, mert a szél kitisztítja a levegőt.

Mitől érzed azt, hogy te őrmezei vagy, mit jelent ez számodra?

Én itt úgy érzem magam, mint gyerekkoromban, amikor lementem Szabolcsba a nagyszüleimhez. Ott a faluban mindenki ismert mindenkit, és mindenki köszönt mindenkinek.

Őrmező, hála Istennek, Budapest egyik legszebb lakótelepe. Nem túl nagy, éppen emberléptékű, és minden megtalálható benne. Amikor az ember elmegy a boltba, a rendelőbe vagy a postára, lépten-nyomon ismerősökkel találkozik. Köszönnek egymásnak az emberek, számon tartják és figyelik egymást.

Van egy Őrmezei Közösségi Kertünk, amelyben már néhány éve a kertvezetői feladatokat is ellátod. Honnan jött ez? 

A közösségi kert 13 évvel ezelőtt jött létre. Akkor még aktívan dolgoztam, és a szomszéd nénim folyton rágta a fülemet, hogy csatlakozzak, mert nekem is kell egy ilyen ágyás. Egy évvel később, amikor nyugdíjba mentem, rá tudott venni, hogy vállaljak el egy hat négyzetméteres magaságyást. Azóta teljesen beleszerettem.

Amint ide kerültem, felkértek a házi pénztár kezelésére. Ezt tíz évig csináltam. Három évvel ezelőtt választottak meg kertvezetőnek, azóta igyekszem a közösség hasznára lenni.

Itt 42 ágyás és 42 család van, ráadásul nagyon sok gyerekünk is. Azt szeretem benne a legjobban, hogy a gyerekek közelebb kerülhetnek a természethez, és megismerhetik azokat a zöldségeket, amelyeket egyébként csak a boltok polcain látnának. Mindenki szereti a virágainkat is. Úgy gondolom, hogy a közösségi kert mára Őrmező szerves részévé vált, és egyre többen ismerik meg és szeretik meg velünk együtt.

Ki tudnál emelni egy olyan élményt, ami valamiért nagyon meghatározó volt, és elindított benned valamit?

Az Őrmező Ünnepét kell kiemelnem. Ilyenkor vannak a rendezvények, a bográcsverseny, amelyen a kert is részt vesz, van fermentálás és még rengeteg program, ami az egész lakótelepet megmozgatja, fiatalokat és időseket egyaránt.

A színpadon fellépnek énekesek, táncosok, sokan a kerülethez, de főleg Őrmezőhöz kötődnek. Ez egy olyan közeget teremt, amit egy szóval nehéz lenne leírni. Én egyszerűen szeretem az életet itt.