Ugrás a fő tartalomhoz

Kinyó Ferenczy Tamás – Őrmező Arcai

Interjúk
2026. 09. 11.Megosztás:Megosztás a Facebookon
Kinyó Ferenczy Tamás dokumentumfilm-rendező, producer, aki szüleivel 1976-ban, hároméves korában költözött Őrmezőre, és azóta is ugyan- abban a Kérő utcai lakásban él, immár feleségével. Munkáiban gyakran foglalkozik a múlt történeteivel, az emberi sorsokkal és a változó társadalmi környezettel.

Hogyan és mióta kötődsz te Őrmezőhöz?

1976-ban kerültem Őrmezőre, -éppen 50 éve- hároméves koromban, a szüleimmel költöztünk ide. Gyakorlatilag az egész életemet itt éltem le. Furcsa módon gyakran a lényegtelennek tűnő dolgokra emlékszem a legjobban, ezért a hetvenes és nyolcvanas évekből is rengeteg apró részlet él bennem. Filmesként és íróként különösen érdekel a kontinuitás, az, hogy miből mi lesz, hogyan alakulnak át a dolgok az idő során. Szeretem figyelni és megérteni ezeket a folyamatokat.

 

Miért költöztek ide a szüleid?  Hogyan dőlt el, hogy éppen Őrmezőre kerül a család?

Akkoriban óriási dolog volt egy ilyen lakótelepre költözni, hiszen ez egy nagyon modern helynek számított. Filmet is készítek erről a korszakról, és azt látom, hogy az akkori embereknek, társadalmi helyzettől függetlenül, hatalmas lehetőséget jelentett itt élni. Mindenki örült annak, amije volt, és ez létrehozott egy sajátos közösségi érzést. Volt benne valami természetes egyenlőség és demokratikus szemlélet, ami szerintem máig meghatározza Őrmező lelkületét.

 

Ki tudnál emelni egy olyan eseményt, ami meghatározó az őrmezei éveid során?

Nehéz egyetlen eseményt kiemelni, mert számomra inkább a folyamat az, ami meghatározó. Mindig is a folyamatok érdekeltek, nem egy-egy kiragadott pillanat. Persze voltak fontos történelmi események, például a rendszerváltás, mégis inkább az foglalkoztat, hogyan hatottak ezek az itt élők életére.


Volt-e Őrmezőnek szerepe abban, hogy filmes lettél?

Közvetlenül nem, de több témámat is innen merítettem. Készítettem például filmet az őrmezei Tarka Színpadról, amely a közösségi házban működik. Az óvoda épületében lakott egy család, amelynek az életét hosszabb ideig figyeltem. A rendszerváltás után egyszer csak eltűntek, és engem nagyon érdekelt, mi történhetett velük. Ez a történet valahogy jellemző volt arra, ami akkoriban Magyarországon zajlott.

 

Talán ezért szeretem Őrmezőt is: itt nagyon sok olyan dolog történt és történik, amely jól tükrözi az ország egészének változásait.

 

Nagyon sok olyan eseményt, ami a múlt része volt, te is nyomon követted.

Igen. A taxisblokád például itt zajlott előttünk. Rengeteg olyan jelenet maradt meg bennem, amely sokat elmond az adott korról. Volt itt egy használtautó-telep, az Elite Ring, ahol egy Rolls-Royce is állt eladásra várva. Az egyik éjszakai őr azt hitte, senki sem látja, pedig én figyeltem. Odavitte a kulcsot, beült az autóba, és először a sofőr szerepét játszotta el, aztán átszállt hátra, és a milliomost alakította. Számomra ebbe a jelenetbe valahogy belesűrült egész Magyarország. Egy lakótelep szélén valaki néhány percre eljátszhatta azt az életet, amely talán soha nem adatott meg neki.

 

Ha egy mondatban kellene összefoglalnod mindazt, ami számodra kifejezi az őrmezeiséget, mi lenne az?

Talán azt mondanám: csepp a tengerben. De egyben biztonságérzet és nyugalom is. Ha idejövök, ha hazaérek, rendszerint megnyugszom.