Márta, hogyan és mikor került Őrmezőre?

Én eredetileg a II. kerületben laktam. Férjhez mentem, ott éltünk a drága mamánál és a drága papánál, miközben a Medve utcában tanítottam. Egyszer csak megkeresett a tanácstól egy illetékes elvtárs, és megkérdezte, hogy mivel be van adva a lakáskérelmünk, érdekelne-e minket egy épülő szövetkezeti lakás Őrmezőn.

Hát, dehogyisnem! Ez 1981-ben történt, és rögtön mondtuk, hogy persze, nagyon is érdekel. Végül 1982-ben költöztünk ide.

Felidézné a lakások kiosztásának történetét?

Ez baromi érdekes volt. Mindenkinek be kellett adnia, hogy milyen lakást szeretne, aztán következett a lakáshúzás. Az egyik nagy kübliben voltak a nevek, a másikban pedig a lakáscímek. Akkor még nem is voltak utcanevek, tehát nem az volt, hogy Igmándi utca 41-43., hanem például 1004-es épület. A miénk az 1003-as volt.

A házon belül lehetett cserélgetni a lakásokat, úgyhogy végül egy nagyon helyes párral megegyeztünk, és elcseréltük őket. Így kerültem az Igmándi utca 47-be, amit azóta is nagyon szeretek, mert különlegesen jó ház és nagyon jó közösség.

Az egészben az is érdekes volt, hogy minden épületnek voltak küldöttei és igazgatósági tagjai. Az akkor épült új rész egyetlen nagy szövetkezetet alkotott. Egy ideig működtünk így, de annyira eltérő problémái voltak a négyszintes házaknak és a nagy tömböknek, hogy végül kettévált a közösség. Ebből lett az Öttorony, a másik rész pedig megmaradt Őrmezei Ifjúsági Lakásfenntartó Szövetkezetként.

Most egyébként a lakásfenntartó szövetkezetben milyen szerepet tölt be?

Ennek az épületnek vagyok az igazgatósági tagja, vagyis ezt a házat „gardírozom”, figyelek mindenre. Az ötfős igazgatóság úgy áll össze, hogy minden épületnek van egy igazgatósági tagja, illetve van az elnök. Ha bármi felmerül, összeülünk, és közösen döntünk.

Említette, hogy ez egy különlegesen jó hely maga a ház és a közösség. Ön szerint mi adja ezt a jó hangulatot, összetartást? Mi a titok?

Szerintem az, hogy amikor idekerültünk, nagyjából egykorú volt a társaság zöme, és nagyon komoly barátságok alakultak ki. Rengeteg bulizás volt, hatalmas gulyás- és bablevespartik. És ezek a barátságok megmaradtak.

Persze közben megöregedtünk, de valahogy ez az egymásra figyelés végig megmaradt. Ha bárkit megkérdeznének itt a házban, szerintem azt mondaná, hogy ő aztán máshová nem menne lakni, az egészen biztos.

A környezetünket is nagyon védjük. Én az állatokért és a növényekért bármit!

Honnan jött ez a kötődés a természethez?

Ez nálunk valahogy családi örökség. Vannak macskáim, és itt, a Csárda utcai állatorvosi rendelőben kezdtem el állatokat menteni és örökbe adni. Aztán ideköltözött az Állatrendőrség Alapítvány is, nekik is sokáig segítettem. Most pedig a doktornak vagyok önkéntes segítője. 

Mi a kedvenc helye Őrmezőn? Vagy a top három?

Én leginkább ezt a részt szeretem, az Öttorony belső udvarát. Itt dolgozunk a legtöbbet, minden este nagy locsolás van.

Aztán nagyon szeretem a Dobogót is. És vannak kedvenc sétaútvonalaim: le a Mikesre, onnan az Őrmezei útra, az Őrmezei útról át a Dobogóra, majd a Dobogóról vissza a Jégcsapon át, a 70-es út mellett. Ez egy igazán klassz sétaútvonal.