Hogyan kerültél a lakótelepre, mikor, és mi ennek a háttere?

Ha nagyon messziről nézzük a dolgot, akkor valamikor 2000 környékén eltévedtem biciklivel. Direkt tévedtem el: elindultam, amerre az út vezet, és egyszer csak az Igmándi közbe jutottam.

Megálltam egy pillanatra, és azt éreztem, hogy ennek a helynek atmoszférája van. Hatott rám az egész.

Aztán három évvel később, amikor családot alapítottam, a volt párom talált egy lakáshirdetést. Idejöttem, és azt mondtam: ez nem lehet véletlen. Így költöztem ide. 

Akkor a XI. kerületi kötődés így tágabb értelemben megmaradt.

Tágabb értelemben mi egy XI. kerületi dinasztia vagyunk. Ezért is érdekes számomra Őrmező, mert a családom a második világháború óta itt élt a Budaörsi úton. Gyerekkoromban az ablakból néztem a panelszállító autókat, amelyek Őrmezőre hozták az elemeket.

Hogy jött az, hogy a családod története után Őrmező történetébe is beleásd magad?

Ez egy tök vicces történet. 2019-ben láttam egy fényképet a neten, és azt írták hozzá, hogy ő Manyi néni. Nem értettem az összefüggést, ezért feltettem a kérdést az Őrmező lakótelep Facebook-csoportban, hogy ki volt Manyi néni. Erre elkezdtek ömleni a válaszok. Olyan sokan reagáltak, hogy szerintem még az adminisztrátor is rácsodálkozott, mennyire pörög a poszt. Akkor a homlokomra csaptam: húha, ebből lehetne valamit csinálni. Így jött létre a Volt egyszer egy Őrmező Facebook-csoport, amely ma már több mint 2500 tagot számlál, és hét éve működik.

Napi szinten kutatsz a történetek után, mi ennek a mechanizmusa? 

Egyrészt különböző archívumokat böngészek, például a Fortepant vagy az Arcanumot. A csoport tele van érdekes újságcikkekkel abból az időből, amikor Őrmező kiemelt jelentőségű lakótelepnek számított, és sokat írtak róla.

Aztán szerencsére beindultak azok az emberek is, akik csatlakoztak a csoporthoz. Annak idején azt mondtam, hogy nem egy olyan magazint szeretnék létrehozni, amit az emberek végiglapozgatnak, hanem egy közösséget, ahol megosztják a saját emlékeiket. Ez részben meg is valósult.

Volt olyan, aki harminc éve nem járt a lakótelepen. Például Winkler Marietta, aki a Cirmos liget molinóját készítette, azt mondta, hogy számára ez egy érzelmi hullámvasút volt: annyi emlék tört fel egyszerre, hogy nehezen tudta feldolgozni. Voltak olyan osztályok is, amelyek a csoport hatására szerveztek osztálytalálkozót. Ezek jó dolgok.

Hogyha mondani kéne egy kedvenc helyet itt Őrmezőn, melyik lenne az?

Kedvenc hely nincs. Emlékek vannak. Például ez a park, a Cirmos liget, ahol 2021-ben volt egy fotókiállításunk az Őrmezői Korzó fesztivál keretében. Vagy ott van az óra előtti tér, ahol 2020-ban az IdőJárás fesztivált szerveztük.

Van olyan történet Őrmező vonatkozásában, amit valamiért nagyon a szívedbe zártál?

Nem is tudom. Én itt lakom, tehát nagyjából minden fontos történés itt történik körülöttem.

Volt egy rendezvényes vállalkozásom, amely országos ismertségre tett szert, és ennek itt volt a központja. A Neszmélyi úton működött a játszóházam, ahová nemcsak az őrmezőiek jártak, hanem az ország különböző pontjairól is érkeztek vendégek: Siófokról, Székesfehérvárról vagy éppen a XVIII. kerületből. Ez egy őrmezői hely volt, és egy sikeres történet, amire szívesen emlékszem vissza.