Mi az, ami téged Őrmezőhöz köt, és hány éve kötődsz ide? 

1993 decemberében nyertem felvételt az akkori Dr. Kerényi György Ének-zene és Testnevelés Tagozatos Általános Iskolába történelem-földrajz szakos pedagógusként. Akkoriban még közel 600 tanuló járt az iskolába, tehát jóval nagyobb volt a gyereklétszám. A folyamatos csökkenés miatt 2000-ben a lakótelep két iskoláját összevonták.

Így lett az intézmény neve Őrmezei Általános Iskola. A második gyermekem születésének időszakát leszámítva azóta is folyamatosan itt dolgoztam pedagógusként.

Mára már nem csak pedagógusként vagy az iskola életének része, hanem igazgatónőként is. Mesélsz erről az útról egy kicsit? 

Őrmezőhöz elsősorban az iskola pedagógusaként kötődöm. Az igazgatói pozíciót először 2005-ben pályáztam meg, és abban az évben meg is kaptam a kinevezést. 2005 és 2015 között két cikluson át vezettem az iskolát.

A következő pályázatomat nem fogadták el, így egy évig ismét beosztott pedagógusként dolgoztam itt. Közben az akkor alakuló tankerület meghívott tanügyi vezetőnek, és úgy gondoltam, kipróbálom a hivatali oldalt is, így lettem tanügyi referens.

Két év után váratlanul ismét megüresedett az igazgatói állás az őrmezei iskolában.

A szívem visszahúzott ide, ezért újra pályáztam.

Sikerrel jártam, és gyakorlatilag 2018 óta ismét én vezetem az iskolát.

Van esetleg olyan meghatározó élményed vagy emléked Örmezőről, ami nagyon élénken él benned?

Engem nagyon megfogott az a tény, hogy Őrmezőn milyen sok neves költő és író élt, valamint azok a programok, amelyek elsősorban az Őrmezei Közösségi Ház szervezésében kapcsolódtak hozzájuk.

A Költők parkjában tartott megemlékezések évről évre olyan jelentős élményeket és benyomásokat adtak, hogy ez számunkra is szívüggyé vált. A 2005 utáni években még a költők özvegyeivel, Kálnokinéval és Zelknével is kapcsolatban álltunk. Az iskolában hagyományteremtő céllal létrejött az Őrmező Költői Szavalóverseny, amelynek ők is zsűritagjai voltak mindaddig, amíg az egészségi állapotuk ezt lehetővé tette.

Ez számomra egy különösen fontos kötődés Őrmezőhöz.

Ha egy szóval vagy egy gondolattal kellene jellemezned Őrmezőt, vagy az őrmezei kötődésedet, mi lenne az?

A családiasság.

Ez talán nem az első szó, ami egy lakótelepről eszébe jut az embernek, mégis úgy érzem, hogy Őrmezőre és a mi iskolánkra is nagyon igaz. Talán a jelenlegi létszámból is fakad ez az érzés.

Amikor bejövök Őrmezőre, kevésbé érzem azt, hogy itt dobozházakban élő, egymást nem ismerő emberek laknak. Vannak olyan terek és találkozási pontok, ahol valódi kapcsolódások alakulnak ki az emberek között.

Van-e esetleg kedvenc helyed őrmezőn? 

Az Őrmezei Általános Iskola. Erre nincs jobb válasz.

Gyakorlatilag több mint három évtized köt ide. Az iskola ötven évéből, ha jól számolom, az intézmény „felnőttkorának” jelentős részében én is a közösség tagja voltam. Azt gondolom, hogy ez kötelez.